MINDIG TÖRTÉNT VALAMI…

 A falu, az a drága falu...- Ott, mindig történt valami, talán, még akkor is, ha nem.
A történetben, egy ma is ismert vulgáris kifejezést használok. Sajnos, nem lehet helyettesíteni mással.
Mert a kurva, - az kurva. Akkor is az volt, - meg most is az.
            Szóval, akkoriban, még nem volt TV, rádió se igen, DVD meg pláne nem. Az ember, gyerekként is azt nézte, ami körülötte történt. És, - mindig történt valami. Én pedig, nagyon figyelmes, érdeklő gyerek voltam, - mindent láttam, és mindent hallottam. Azt is, amit nem kellett volna, - hiszen nem voltam sem vak, sem süket.
Egy alkalommal, ugyancsak a felnőttektől véletlenül elcsípett megjegyzés sodort kellemetlen helyzetbe. Már nem tudom, ki volt az a néni, aki egy másiknak újságolta:
- „…és képzelje el szomszédasszony, most meg már ide is hozta a kurvát a Barbarics szomszéd. Ott lakik ővelük. Szép, mi? Nem elég, hogy az  életét megkeserítette a szegény Barbaricsnénak az a nő, most a halálos ágyánál meg poklot csinált neki…”
- Poklot?? - döbbent belém - A Flancba, ... poklot?? Milyen lehet az? Én még nem is láttam poklot egyszer sem, azonnal meg kell néznem, amíg még ég. Most! Most! Most! Legfőképpen rohanvást!...-
Sokat hallottam már a pokolról, az apácáknál. Amilyen rossz vagyok,   előbb vagy utóbb úgyis odakerülök. Legalább tudjam, hogy milyen. Mert sajnos, látni, eddig még nem láttam sohasem, - pedig annyira szerettem volna!
- Csak el ne aludjon, amíg odaérek! Csak el ne aludjon! Jaj, csak el ne aludjon!…- gondoltam.
Nyakamba kaptam hát a lábamat és mentem, rohanvást.
       Barbarics bácsi cipész volt, - a másik suszter. Az egyik, az meg a Strenner bácsi volt. Az, akinek lósonkája volt, meg lóhúsa.
Amikor odaértem hozzá, egy 3 lábú alacsony széken ült a műhelyben, és dolgozott. Bőrkötény volt rajta, és a térdei között egy kaptafát tartott a ráhúzott cipő felsőrésszel. A szája tele volt apró faszögekkel, amit a félkész cipőbe kalapálgatott bele.
Amikor nagy sebbel-lobbal előtte termettem és köszöntem, fel se nézett, csak elfogadta, aztán kalapálta a szegeket tovább. Én, azért rákezdtem:
- Azért jöttem Barbarics bácsi, hogy megkérdezzem, Kurva néni itthon van-e? Mert szeretném megismerni, és szeretném megkérni, hogy mutassa meg nekem azt a poklot, amit a Barbarics néni ágya körül csinált…-
Barbarics bácsi, akkor, hatalmasat tüsszentett, - valószínűleg a frásztól, amit én hoztam rá, - és az összes apró szög kirepült a szájából.
- Egészségére Barbarics bácsi, - mondtam udvariasan, és folytattam - meg még azt is meg szeretném nézni, hogy a Kurva néni, fortyogó katlant is csinált-e a pokolhoz? Meg még azt is, hogy mi van benne? Hogy mi fortyog benne,…béka? Vagy mi a csuda? Annyira szeretném látni,…igazán, annyira, de annyira…csak legalább messziről…-
Barbarics bácsi, tömködte vissza a szegeket a szájába, aztán egy idő múlva a szemüvege fölött rám nézett és fél szájjal megszólalt:
- Pitukának hívják…-
- Pityukának?…-
- Nnnem, nem. Pitukának, mondom, Pitukának…-
Elvörösödött és mérgesen kiköpte a markába a szegeket.
- Nem Pityuka, Pituka, Pituka a becsületes neve….-
- Pitukaaa? Igeen?...Pitukaaa?...És a nem becsületes neve az micsodaaa?…-
Barbarics bácsi akkor felugrott és teljes erőből belerúgott a kis háromlábú székbe. Aztán otthagyott.
Egy darabig még várakoztam, de nem jött vissza. Mivel nem szerettem idegen helyen egyedül lenni, hát eljöttem köszönés nélkül.
Nem baj.
Majd eljövök máskor. Majd köszönök máskor.
Nem baj.
És majd megnézem a poklot is, -…máskor.
Ha még ég.
Ha nem ég, az se baj, -….ez a világ, pont jó.
Pont jó.
Nem kell ide pokol. Minek csinálta Kurva néni, minek?…Nem is akarom látni mégse, nem vagyok rá kíváncsi azért se, …nem, messziről sem… -
           Hazamentem a Mamához. Elmondtam neki, hogy a szegény Barbarics bácsi, - pösze lett. Lehet, hogy kiesett a foga a sok szögtől, amit mindig a szájába vesz, pedig a szög, az nem oda való, ugye?
Kurva néninek meg új nevet adott, és ez egy becsületes név, úgy hívják ezután,…hogy Pituka…-
- Pityuka…-
- Nem Pityuka, nem. Ezt a Barbarics bácsi nem tudja kimondani, csak ha kiköpi a szöget, akkor. Azért lett a Kurva néniből, Pituka…-
Aztán elmondtam neki a teljes történetet. Anyám csak hüledezett.
Végül, miután többször is megcsóválta a fejét, annyit mondott, hogy a kurva, az nem név, - hanem egy csúnya szó. Mi nem használjuk.
Nem szabad így szólítani egy nénit, - akárkicsoda is. Még ha az, akkor sem…-
- Jó, de mi az?
- Majd megtudod.
- Jó, de mi az?
- Majd megtudod.
- Jó, de mi az?
- Majd megtudod.
            Hát, megtudtam, de csak sokkal később, - hogy a szó, nem is név, hanem inkább jelző.
Mostanában pedig, már nemcsak jelző,…hanem gyakori foglalkozás is, - de már meg sem lepődöm rajta.

                                                           ***

 

Köszönöm a látogatást!

A részlet, a PONT JÓ c. most megjelent elbeszéléskötetből származik.
Beszélgetni, itt, - sajnos nem lehet, - de szívesen válaszolok minden emailre.
Elérhetőségem: drbuttyan@vipmail.hu

A PONT JÓ!....c. könyv emailcímemen: drbuttyan@vipmail.hu  már megrendelhető.)
A ZÁRDA...c. könyv megrendelhető: http://a-zarda.freeweb.hu/

B.Molnár Márta

 

 

 

Oldal: Mindig történt valami...
CSAK MESÉLEK... - © 2008 - 2024 - csak-meselek.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat