A KÁVÉ….
A kávéról, nekem legelőször az ugrik be, - hogy a Papa előtt áll a veranda asztalon,…és gőzölög.
Papa szájában pipa, kezében újság, - de elnéz felette, és a mamát nézi, gyönyörködve. Mivel, - mindig a mamát nézte, és mindig gyönyörködve.
Szerettem látni azt, amikor a Papa kávézott. Mindig mosolygott. Mindig elégedett volt. Olyan, - békés volt minden, és biztonságos.
A kávéba, természetesen, ha akartam, bármikor beleszürcsölhettem, - és meg is tettem, - mert ez nem igazi kávé volt, hanem maláta és cikória.
Nem volt rossz. Nem.
Másodszor az ugrik be a kávéról, - mind a mai napig, hogy: Fanck.
Franck kávé.
Meg, Smoll-Pasta,…Franck kávé…-
Meg valami dal:…”Lópicula, cintányér, Smoll-Pasta, Frank kávé…”-
Meg árpakávé, …- Meg, malátakávé…-
Igen.
Aztán, jött a babkávé.
A, -…babkávé. Igen. Az, a babkávé…- Az, - amit nem lehetett elfelejteni…-
Kislány voltam még, nem ismertem más kávét, - csak a fent felsoroltakat, amit minden háznál, saját recept szerint főztek meg, és fogyasztottak el. Mi is azokból ittuk a tejeskávénkat, - apám meg a délutáni feketéjét.
Mivel azonban ő, korábban gyakran járt Bécsben, - ott tanult, majd ott volt katona is, - ő többféle kávét ismert. Így, - a babkávét is.
Aztán, egy alkalommal, sikerült szereznie itthon, egy nagy zacskó zöld babkávét. Frisset, méghozzá pörköletlent.
Nagy kincs volt ez, akkor.
Éppen szüret volt. A Papám, meglepetést akart csinálni mindenkinek, - még a Mamámnak is. Hát ez, - könnyedén sikerült neki.
A pincénél volt mindenki, aki csak mozogni tudott, és keményen dolgoztak. Természetesen, - a Papám is. Szüretkor, ez mindig így volt.
Hajnalban azonban, amikor a munkát elkezdték, odaadta a nagy csomag babkávét az állítólag nagyon gyakorlott, de nálunk alkalmi szakácsnénak, hogy:
- Legyen szíves, főzze meg ezt a kávét, Juli néni lelkem,…aztán, szóljon, ha kész…-
Juli néni bólogatott szaporán, átvette a kávét, és azonnal nekiállt megfőzni. Csak főzte, csak főzte. Csak főzte.
Igen.
Délig, - nem történt semmi. Pedig a Papa, - nagyon várta.
Ebéd után se történt semmi, pedig addigra, már, - még jobban várta.
Később bement a konyhába, körülszaglászni, - de csak káposzta szag volt.
A Papa, megdicsérte.
- De jó illata van a finom káposztának, Juli néni…-
Juli néni, dühbe gurult.
- Rossebeket tekintetes úr, - mondta - rossebeket,…ha a káboszta finom vóna, akkó má a kutyák lelegeeték vóna a kerben. Rossebeket finom, rossebeket…-
Papa, ráhagyta. Juli néni kedvetlen volt. Nagyon kedvetlen. Sőt, - morcos.
A kávéról nem esett szó.
Késő délután, már nagyon ideges volt a Papa, nem bírta tovább, megint bement a konyhába, és megkérdezte a szakácsnét:
- Juli néni, lelkem,-…hát, mi van azzal a kávéval?…-
Mire Juli néni, kivörösödve a méregtől, magából kikelve, azt mondta:
- Basszameg a kávéjját tekintetes úr, ott ahun van! Má hajnal úúta főzöm, de még mindig nem puhúút meg. Illyen szígyen, ínvelem míg nem esett…-
Később, azt mondta a Papa, hogy vele se…-
Aztán, Juli néni lelkem, még hozzátette, sírva:
- Má minden szart beleraktam tekintetes úr, amit csak talátam, tettem bele sót is, meg cukrot is, meg még szódabikabónát is, de ulyan kemény, de ulyan kemény, mind a rosseb…-
Hát igen.
Végül, - a rosseb se itta meg azt a kávét. A rosseb se. Ki kellett önteni.
Juli néni pedig nem jött hozzánk többé főzni szüretkor, - hiába is kérték.
- Maad a rosseb, aki odamegy, …- üzente vissza - maad a rosseb, ín aztán nem…-
És, tényleg nem jött.
Hát igen, -…a kávé. Az a kávé.
Hanem a Franck, aaaaz igen,… a Franck!
A Franckkal „illyen, - illyen szégyen”, soha nem történhetett. A Franckot, mindenki ismeri, még a Juli néni lelkem is, - a kölcsön szakácsné.
Van egy doboz, amin van egy kisebb doboz, amin van egy kisebb doboz,…amin, van egy még kisebb doboz,…amin van egy még kisebb doboz, …amin van egy …-
Nna, aaaaz, - … az a Franck kávé!
Az.
Vagyis, hogy az volt, - mert most már nincs. Régóta nincs.
Kár, - mert jó volt.
Jó kávé volt, - szép dobozban.
És ez a doboz,…hogy soha el ne felejtsük, - egy kocsmában még most is megvan a falon. Igen.
Krúdy kocsma, Bp.III. ker. Mókus utca…-
Hogy, hányas szám alatt, azt nem tudom. Elfelejtettem Pedig, voltam ott párszor, - jó párszor.
A férjemet szoktam onnan hazahozni, - amikor már nem tudott járni, - mert amíg tudott, addig nem akart hazajönni…-
Nem tudom, hányas szám, - de nem baj, …-
Meg lehet találni, - mert olyan kocsma, még egy,… talán a világon sincsen…-
Micsoda kocsma!
Micsoda kocsma!!…-
Nem járok persze kocsmába,…- és legszívesebben a férjemet is otthagytam volna, - de folyton telefonált,…. folyton telefonált, mert azt még tudott, - de járni már nem.
Fiatalok voltunk, - majdnem gyerekek, - a fene nagy szabadság, az ölünkbe esett. Én tudtam kezelni, - a férjem nem igazán.
Így aztán, - fiatalon lettem özvegy.
Hanem a „Krúdy”,… - az, valami csuda….-
Micsoda kocsma,…micsoda kocsma, …- és erről jut eszembe, és okvetlenül el is fogom mesélni, de nem most, hanem majd máskor, - mert most, éppen nem érek rá…-
Részlet a "Pont jó...." c. könyvből
Köszönöm a látogatást!
A részlet, a PONT JÓ c. most megjelent elbeszéléskötetből származik.
Beszélgetni, itt, - sajnos nem lehet, - de szívesen válaszolok minden emailre.
Elérhetőségem: drbuttyan@vipmail.hu
(A ZÁRDA...c. könyv megrendelhető:) http://a-zarda.freeweb.hu/
A PONT JÓ!....c. könyv Emailcímemen: drbuttyan@vipmail.hu már szintén megrendelhető.)
B. Molnár Márta